A per- és polifluor-alkil anyagok (PFAS), más néven „örök vegyi anyagok”, világszerte bejutnak az újszülöttek szervezetébe már születés előtt és az anyatejjel. Számos tanulmány és metaanalízis mutatott ki összefüggést az alacsonyabb születési súllyal, a rövidebb terhességi korral és a koraszülés kissé megnövekedett kockázatával. Hosszú távon anyagcsere-, hormonális és immunrendszeri rendellenességek léphetnek fel. Az adatok azonban továbbra is ellentmondásosak, különösen az újabb PFAS-variánsokat illetően.
A PFAS-ok iparilag előállított vegyi anyagok, amelyek számtalan mindennapi termékben megtalálhatók, például serpenyőbevonatokban, textíliákban, kozmetikumokban és tűzoltó habokban, víz- és zsírlepergető tulajdonságaik miatt. Rendkívül perzisztensek, és felhalmozódnak a környezetben és az emberi szervezetben. A kutatók évek óta vizsgálják, hogyan kerülnek át ezek az anyagok anyáról gyermekre, és milyen következményekkel jár ez.
A méhlepényen és az anyatejen keresztüli átvitel egyértelműen bizonyított
A PFAS átjut a méhlepényen, és rutinszerűen kimutathatók az anyai vérben, a méhlepény szövetében és a köldökzsinórvérben. A köldökzsinór szérumában a koncentráció általában alacsonyabb, mint az anyai szérumban, mégis aktív vagy passzív átvitel történik. További expozíció történik az anyatejen keresztül, bár ott a koncentrációk általában a legalacsonyabbak. Mindazonáltal a szoptatás révén történő bevitel az élet első hónapjában magasabb lehet, mint a prenatális expozíció.
Az expozíció fontos útjai közé tartozik a méhlepény és az anyatej, valamint a környezeti tényezők, mint például a szennyezett ivóvíz, a por, a levegő és a háztartási élelmiszerek. A 2025-ös legújabb tanulmányok, beleértve a méhlepény fejlődésének laboratóriumi modelljeit is, megerősítik, hogy a PFAS-keverékek már a terhesség korai szakaszában is megzavarhatják a méhlepény működését.
A születési súlyra és a koraszülésre gyakorolt hatások
Számos tanulmány – beleértve a szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket is – összefüggésbe hozza a prenatális PFAS-expozíciót, különösen a hosszú szénláncú PFOA és PFOS anyagok esetében, az alacsonyabb születési súllyal, rövidebb testhosszal és kisebb fejkerülettel az újszülötteknél. Egyes tanulmányok a terhességi kor rövidülését és a koraszülés fokozott kockázatát is jelzik.
Az eredmények azonban nem következetesek. Néhány újabb, rövid szénláncú PFAS-variáns esetében ellentétes hatásokat is megfigyeltek, például enyhe születési súlynövekedést. Úgy tűnik, hogy a nemek közötti különbségek is szerepet játszanak. Továbbá, a 2025/2026-os amerikai tanulmányok hangsúlyozzák, hogy az ivóvíz magas PFAS-szintje jelentősen növelheti a rendkívül koraszülések, sőt a csecsemőhalandóság kockázatát is.
Lehetséges hosszú távú következmények és biológiai mechanizmusok
A születés közvetlen következményein túl bizonyítékok vannak a hosszú távú hatásokra is: megváltozott növekedés, a gyermekkori elhízás fokozott aránya, legyengült immunfunkció és potenciális neurofejlődési problémák. Az alapjául szolgáló mechanizmusok közé tartoznak a lipid-anyagcsere zavarai, az endokrin rendszer (pajzsmirigy, nemi hormonok), az oxidatív stressz, valamint a DNS-metiláció és az újszülöttkori metabolom megváltozása.
Például egy 2025-ös amerikai tanulmány kimutatta, hogy a PFAS a méhlepényen és az anyatejen keresztül károsíthatja a csecsemő immunrendszerének fejlődését. Sok eredmény azonban ellentmondásos, és nagymértékben függ a PFAS típusától, az adagtól, a mérés időpontjától és a vizsgált populációtól.
Kutatási hiányosságok továbbra is fennállnak
A növekvő mennyiségű bizonyíték ellenére jelentős bizonytalanságok továbbra is fennállnak. Számos újabb, rövid szénláncú PFAS esetében még mindig korlátozottak az adatok. Az eredmények tanulmányonként eltérőek, és az ok-okozati összefüggések nem mindig egyértelműen kimutathatók. A szakértők ezért további nagyszabású, hosszú távú vizsgálatokat sürgetnek a küszöbértékek és a terhesség különösen érzékeny szakaszainak pontosabb meghatározása érdekében.
Összefoglalva, a rendelkezésre álló kutatások – a metaanalízisektől a jelenlegi kohorszvizsgálatokig – azt mutatják, hogy a PFAS-ok már a következő generációra is hatással vannak. A várandós és szoptató nők különösen érintettek. Míg az EU-ban és másutt is érvényben lévő szabályozások korlátozzák bizonyos PFAS-ok használatát, a hagyományos szennyező anyagoknak és a vegyes expozícióknak való kitettség továbbra is sürgető környezeti és egészségügyi probléma. További kutatásokra van sürgősen szükség a kockázatok pontos számszerűsítéséhez és a védőintézkedések optimalizálásához.
Referenciák
Bach, C., Bech, B., Brix, N., Nøhr, E., Bonde, J., és Henriksen, T. (2015). Perfluor-alkil és polifluor-alkil anyagok és az emberi magzati növekedés: Szisztematikus áttekintés. Critical Reviews in Toxicology, 45 , 53–67. https://doi.org/10.3109/10408444.2014.952400.
Blake, B., & Fenton, S. (2020). Per- és polifluor-alkil anyagoknak (PFAS) való korai expozíció és látens egészségügyi következmények: Áttekintés, amely a méhlepényt célszövetként és a peri- és posztnatális hatások lehetséges mozgatórugójaként vizsgálja. Toxicology , 152565. https://doi.org/10.1016/j.tox.2020.152565.
Chang, C., Barr, D., Ryan, P., Panuwet, P., Smarr, M., Liu, K., Kannan, K., Yakimavets, V., Tan, Y., Ly, V., Marsit, C., Jones, D., Corwin, E., Dunlop, A. és Liang, D. (2021). Per- és polifluor-alkil anyagoknak (PFAS) való kitettség, anyai metabolomikus perturbáció és magzati növekedés afroamerikai nőknél: Egy „találkozás a középpontban” megközelítés. Environment International, 158 , 106964. https://doi.org/10.1016/j.envint.2021.106964.
Eick, S., Thepaksorn, E., Izano, M., Cushing, L., Wang, Y., Smith, S., Gao, S., Park, J., Padula, A., DeMicco, E., Valeri, L., Woodruff, T. és Morello-Frosch, R. (2020). Összefüggés a prenatális anyai per- és polifluor-alkil anyagoknak (PFAS) és polibrómozott difenil-étereknek (PBDE-knek) való kitettség és a születési kimenetelek között San Franciscó-i terhes nők körében. Environmental Health, 19. https://doi.org/10.1186/s12940-020-00654-2.
Gao, K., Zhuang, T., Liu, X., Fu, J., Zhang, J., Fu, J., Wang, L., Zhang, A., Liang, Y., Song, M., & Jiang, G. (2019). Prenatális per- és polifluor-alkil anyagoknak (PFAS) való kitettség és a méhlepényi transzfer hatékonysága és a szérumfehérjék-PFAS komplexek disszociációs állandója közötti összefüggés. Environmental science & technology, 53 11 , 6529-6538. https://doi.org/10.1021/acs.est.9b00715.
Gao, Per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség terhesség alatt és a terhesség és a szülés kedvezőtlen kimenetelei: Szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Környezetvédelmi kutatás , 111632. https://doi.org/10.1016/j.envres.2021.111632.
Gao, C., Luo, L., Fan, Y., Guo, L., Guo, L., Tao, L., Tao, F., Xu, D., Gibson, R., Makrides, M., Wang, H. és Huang, Y. (2024). Terhességi PFAS-expozíció és az újszülött mérete: A köldökzsinórvér zsírsavainak módosító hatása. Környezettudomány és ökotechnológia, 22. https://doi.org/10.1016/j.ese.2024.100476.
Gui, S., Chen, Y., Wu, K., Liu, W., Wang, W., Liang, H., Jiang, Z., Li, Z., & Hu, C. (2022). Összefüggés a per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség és a születési kimenetelek között: Szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Frontiers in Public Health, 10. https://doi.org/10.3389/fpubh.2022.855348.
Gundacker, C., Audouze, K., Widhalm, R., Granitzer, S., Forsthuber, M., Jornod, F., Wielsøe, M., Long, M., Halldorsson, T., Uhl, M., és Bonefeld? Jørgensen, E. (2022). Csökkent születési súly és a per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség: A lehetséges mögöttes mechanizmusok áttekintése az AOP-HelpFinder segítségével. Toxics, 10. https://doi.org/10.3390/toxics10110684.
Hall, S., Zhang, S., Hoffman, K., Miranda, M. és Stapleton, H. (2022). Per- és polifluor-alkil vegyületek (PFAS) koncentrációja emberi méhlepényi szövetekben és összefüggésük a születési kimenetellel. Chemosphere , 133873. https://doi.org/10.1016/j.chemosphere.2022.133873.
Lee, Y., Jung, H., Kim, H., Choi, Y. és Lee, Y. (2021). Per- és polifluorozott alkilanyagoknak való kitettség korai életkorban, valamint a növekedés, az elhízás és a pubertás gyermekeknél: szisztematikus áttekintés. Frontiers in Endocrinology, 12. https://doi.org/10.3389/fendo.2021.683297.
Liew, Z., Goudarzi, H. és Oulhote, Y. (2018). Perfluoralkil-anyagoknak (PFAS-oknak) való fejlődési expozíciók: A kapcsolódó egészségügyi eredmények frissítése. Aktuális Környezetegészségügyi Jelentések, 5 , 1–19. https://doi.org/10.1007/s40572-018-0173-4.
McAdam, J., & Bell, E. (2023). Az anyai és újszülöttkori PFAS-koncentrációk meghatározói: áttekintés. Környezetegészségügy, 22. https://doi.org/10.1186/s12940-023-00992-x.
Säve-Söderbergh, M., Gyllenhammar, I., Schillemans, T., Lindfeldt, E., Vogs, C., Donat-Vargas, C., Ankarberg, E., Glynn, A., Ahrens, L., Helte, E., & Åkesson, A. (2024). Per- és polifluoralkil anyagok (PFAS) és magzati növekedés: Egy országos regiszter alapú tanulmány a PFAS-ról ivóvízben. Environment international, 187 , 108727. https://doi.org/10.1016/j.envint.2024.108727.
Schrott, R., Ladd-Acosta, C., Padmanabhan, V., Barr, D., Breton, C., Cardenas, A., Carignan, C., Dabelea, D., Dunlop, A., Fallin, D., Hivert, M., Howerton, E., Knight, A., Oken, E., Peterson, A., Petriello, M., Ruden, D., Schmidt, R., Smith, A., Starling, A., Yang, I., Zhu, Y., és Goodrich, J. (2025). Prenatális per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség és a DNS-metiláció újszülöttek körében a Környezeti hatások a Gyermekek Egészségére Kimenetelére Programban. Környezeti Epigenetika, 11. https://doi.org/10.1093/eep/dvaf010.
Szilagyi, J., Avula, V. és Fry, R. (2020). Perfluoralkilezett anyagok (PFAS) és hatásuk a méhlepényre, a terhességre és a gyermek fejlődésére: a méhlepény peroxiszóma proliferátor-aktivált receptorainak (PPAR-jai) lehetséges mechanisztikus szerepe. Current Environmental Health Reports, 7 , 222–230. https://doi.org/10.1007/s40572-020-00279-0.
Taibl, K., Dunlop, A., Barr, D., Li, Y., Eick, S., Kannan, K., Ryan, P., Schroder, M., Rushing, B., Fennell, T., Chang, C., Tan, Y., Marsit, C., Jones, D. és Liang, D. (2023). Az anyai per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség és a csökkent terhességi időtartam újszülöttkori metabolomikai jellemzői. Nature Communications, 14. https://doi.org/10.1038/s41467-023-38710-3.
Xu, L., Li, Y., Chen, L., Wang, S., Ding, X., Zhu, P., & Jiao, J. (2024). Perfluorált és polifluorált anyagok transzplacentális átvitele az anyai köldökzsinór szérumában és összefüggésük a születési súllyal: születési kohorszvizsgálat, Kína. Környezetszennyezés , 124943. https://doi.org/10.1016/j.envpol.2024.124943.
Xu, Y., Sui, X., Li, J., Zhang, L., Wang, P., Liu, Y., Shi, H. és Zhang, Y. (2024). Per- és polifluor-alkil anyagoknak való kitettség korai életkorban: a szintek, az egészségügyi kockázat és a transzportfehérjékhez való kötődési képesség elemzése. Eco-Environment & Health, 3 , 308–316. https://doi.org/10.1016/j.eehl.2024.04.007.
Zheng, P., Liu, Y., An, Q., Yang, X., Yin, S., , L., és Liu, W. (2021). Prenatális és posztnatális expozíció újonnan megjelenő és öröklődő per-/polifluor-alkil anyagokkal szemben: szintek és átvitel az anyai szérumban, a köldökzsinór szérumában és az anyatejben. The Science of the total environment , 152446. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2021.152446.
