A Barcelonai Autonóm Egyetem Fizikai Kara és Környezettudományi és Technológiai Intézete (ICTA-UAB) által végzett tanulmány szerint a spanyolországi Murciában található Mar Menor sósvizű lagúna, amely Európa legnagyobb sósvizű lagúnája, olyan üledékeket tartalmaz, amelyek ólom-, arzén-, cink-, higany-, réz- és ezüsttartalma meghaladja a hasonló tengerparti ökoszisztémákra világszerte jelentett toxicitási küszöbértékeket és szinteket.
A kutatások rekonstruálják a fémszennyezés történetét a 20. és 21. században, kimutatva, hogy a Cartagena-La Unión hegységben a 19. század vége és a 20. század közepe között aktív bányászat volt a fémek üledékben való felhalmozódásának elsődleges forrása. Még a bányák 1990-es években történő bezárása után is a csapadékos fémáramlások továbbra is hatással voltak a lagúnára, és ma a lagúna déli része, a korábbi bányászati csatornákhoz közelebb, tartalmazza a legnagyobb lelőhelyeket.
A történelmi adatok azt mutatják, hogy a csúcskoncentrációk a 20. század közepén érték el a területet. Bár egyes koncentrációk csökkentek a bányászati szennyvíz 1955-ös betiltása után, más fémek továbbra is bekerültek a lagúnába a bányászati hulladék lefolyásán és új városi forrásokon, például szennyvízen és speciális hajófestékeken keresztül. Összességében a Mar Menor üledéke több ezer tonna fémet tartalmaz, és ezek a számok jól szemléltetik a történelmi szennyezés mértékét.
Irene Alorda, az ICTA-UAB és az UAB Fizikai Tanszékének kutatója szerint „ezen fémfelhalmozódások hatásai, amelyek jelenleg nincsenek hatással az élő szervezetekre, a jövőben fokozódhatnak az emberi tevékenységekből származó egyéb terhelésekkel való kölcsönhatások miatt”.
Bár a jelenlegi felszíni koncentrációk alacsonyabbak, mint a 20. század nagy részében, a tanulmány figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás, az eutrofizációs fázisok és a talajüledékek reszuszpenziója ismét felszabadíthatja ezeket a fémeket, növelve azok hozzáférhetőségét a vízi élőlények számára és veszélyeztetve az ökoszisztéma biológiai sokféleségét.
Ez a munka kiemeli az integrált tengerparti ökoszisztéma-gazdálkodás fontosságát, mivel a történelmi hatások a globális változások hatásaival együtt súlyosbíthatják a meglévő szennyezést. Emellett kulcsfontosságú információkat nyújt a jövőbeli természetvédelmi stratégiák megtervezéséhez és a szennyezés csökkentéséhez a Mar Menor-lagúnában és a hasonló ökoszisztémákban világszerte.
