Fontos kérdés, hogy az apró műanyagrészecskék hogyan jutnak be a légkörbe, mivel számos újabb tanulmány kimutatta, hogy a levegőben lévő mikroműanyagok egészségügyi kockázatot jelentenek. A vegyi anyagok transzportjának globális modelljét használva a kutatók kimutatták, hogy a korábbi állításokkal ellentétben az óceán nem a légkörben lévő mikroműanyagok fő forrása, hanem jelentős elnyelője.
A műanyagpor világszerte szennyezi a környezetet: a mikroműanyagok – az 5 mm-nél kisebb átmérőjű részecskék – nemcsak a talajban, a vízben és a tengerben, hanem a belélegzett levegőben is kimutathatók. A kutatók még az emberi agyban is találtak mikroműanyagokat. Tanulmányok ismételten megerősítik, hogy a mikroműanyagok egészségügyi kockázatot jelentenek. Ezenkívül a légköri mikroműanyagok elérik a Föld legtávolabbi szegleteit is, és ott lerakódnak. De hogyan kerülnek egyáltalán a légkörbe?
A mikroműanyagok elsődleges forrásai a szárazföldön találhatók: ide tartoznak például a háztartási szennyvízben található szintetikus ruházat szálai vagy az utakon kopó gumiabroncsok. Korábbi tanulmányok azt feltételezték, hogy a mikroműanyagok a légkörbe jutásának fő útja az óceánon keresztül vezet: a mikroműanyagok a folyókba mosódnak, és így a tengerbe kerülnek, ahol felhalmozódnak. A permet, a szél és a hullámok által létrehozott légbuborékok a műanyagrészecskéket a vízből a légkörbe szállíthatják. A Max Planck Meteorológiai Intézet (MPI-M) kutatói által vezetett új tanulmány azonban azt mutatja, hogy az óceán elsősorban nyelőként – és nem forrásként – működik, ahogy azt korábban gondolták.
Az a feltételezés, hogy az óceán a légköri mikroműanyagok forrása, inverz modellezésen alapult. Ez a módszer egy anyag forrásait a légköri koncentrációeloszlásának méréseiből vezeti le. A mikroműanyagokra alkalmazva ez ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy az óceáni légköri mikroműanyagok forrása évi több százmillió vagy akár több milliárd kilogramm mennyiséget tesz ki. A pontos mechanizmust, amellyel ez az átvitel bekövetkezik, laboratóriumi kísérletekben vizsgálták. Ezek a kísérletek teljesen más következtetésre vezettek: mindössze néhány ezer vagy százezer kilogramm/év tűnt valószínűnek.
Egy globális légkörkémiai-transzport modell segítségével egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek tagjai között volt Shanye Yang, az MPI-M korábbi vendégkutatója és Guy Brasseur, az MPI-M csoport vezetője, azt vizsgálta, hogy a kis óceáni forrás feltételezése a mikroműanyagok légköri eloszlásához vezet-e, amely megfelel a megfigyeléseknek. Az eredmény pozitív volt. Az óceán úgy tűnik, nem forrás, hanem inkább nyelő, ahol a levegőben lévő összes mikroműanyag 15 százaléka rakódik le.
A tanulmány azt is bemutatja, hogy a mikroműanyagok mérete hogyan határozza meg a légkörben való terjedésüket: a nagyobb részecskék viszonylag gyorsan leülepednek, akár a szárazföldön, akár a partvidék közelében. A kis mikroműanyag-részecskék akár egy évig is a légkörben maradhatnak, és így a világ minden tájára eljuthatnak. A modell például azt mutatja, hogy a kis részecskék – bár kontinensekről bocsátódnak ki – akár az Arktiszig is eljuthatnak, ahol hóra és jégre rakódnak le. Ez a mikroműanyagok globális hatását szemlélteti. A tanulmány eredményei tájékoztatást nyújthatnak a szennyezés csökkentésére irányuló stratégiák kidolgozásához. Ezeknek a stratégiáknak ezért a kontinentális forrásokra kell összpontosítaniuk, nem pedig az óceán mikroműanyag-forrásként betöltött szerepére.
Olvassa el
