A kadmium, egy mérgező nehézfém, továbbra is jelentős környezeti és egészségügyi problémát jelent Németországban. Bár a kibocsátás az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, a kadmium továbbra is releváns kérdés a környezetben való tartós jelenléte és káros egészségügyi tulajdonságai miatt. Ez a jelentés a jelenlegi fejleményeket, a szennyezés forrásait, az egészségügyi hatásokat és az enyhítő intézkedéseket vizsgálja Németországban.
A kadmiumszennyezés forrásai
A kadmium természetes és antropogén folyamatok révén is bejut a környezetbe. A természetes források közé tartozik a kadmiumtartalmú kőzetek mállása és a vulkáni tevékenység, de Németországban a kitettség nagy része emberi tevékenységnek tulajdonítható. Történelmileg a cinkércek bányászata és olvasztása, amelyek melléktermékként kadmiumot termelnek, központi szerepet játszott. Napjainkban az ipari folyamatok, a foszfát alapú műtrágyák mezőgazdasági használata és a nem megfelelő hulladékkezelés a fő források. Megemelkedett kadmiumszintet észleltek a talajban és a vízben, különösen azokban a régiókban, ahol korábban bányászati tevékenység folyt, például a szászországi Mulde folyónál. Ezenkívül a közúti forgalom is hozzájárul a légszennyezéshez a gumiabroncsok és fékbetétek kopása, valamint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén.
Aggasztó esetről számoltak be 2009-ben, amikor a német hatóságok több szövetségi államban Indiából származó, radioaktívan szennyezett acélt fedeztek fel. Az acél kadmiummal és kobalttal szennyezett volt. Összesen 150 tonna ilyen anyagot foglaltak le, amelyek némelyikében akár 33 becquerel/gramm is volt a radioaktív tartalom – ami messze meghaladta a megengedett határértékeket. Az ilyen esetek rávilágítanak a globalizáció kockázataira, mivel az importált anyagok előre nem látható szennyeződést hordozhatnak.
A terhelés alakulása
Jó hír: Németországban csökken a kadmiumkibocsátás. A Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) szerint a nehézfémek, például a kadmium kibocsátása jelentősen, 58%-kal csökkent 1990 és 2018 között az 1990-es szinthez képest. Ez a fejlődés a szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak, például a szövetségi kibocsátás-ellenőrzési rendeletnek (BImSchV), valamint bizonyos ipari alkalmazások, például a kadmiumot tartalmazó pigmentek fokozatos kivezetésének köszönhető. Mindazonáltal egyes régiókban, különösen ipari üzemek és szennyezett helyszínek közelében, a talajban és a vizekben a kadmiumkoncentráció meghaladja a törvényi határértékeket. Az EU környezetminőségi szabványai 0,08 µg/l határértéket határoznak meg a vízben oldott kadmiumra (alacsony vízkeménység mellett), amelyet több megfigyelőállomáson is túlléptek, például a berlini Spree folyón és a Mulde folyón.
A mezőgazdaságban az 1975 és 2021 közötti búza- és rozselemzések azt mutatják, hogy a gabona kadmiumszintje csökken. Míg az őszi búza korábban magasabb koncentrációt mutatott, ma már a szintek többnyire az EU-s határértékek alatt vannak, amelyek a búza esetében 100 µg/kg, a rozs esetében pedig 50 µg/kg. Mindazonáltal a kadmium továbbra is mindenütt jelen van, mivel hosszú, 25-30 éves felezési ideje miatt felhalmozódik a talajban és az élőlényekben.
Egészségügyi hatások
A kadmium ismert emberi rákkeltő anyag (az IARC szerint 1. csoport), és jelentős egészségügyi kockázatot jelent. A nem dohányzó lakosság fő expozíciós forrása az élelmiszer, különösen a gabonafélék, a zöldségek, a burgonya, a diófélék és a húskészítmények. A vegetáriánusok és a kagylók vagy vadon termő gombák rendszeres fogyasztói különösen veszélyeztetettek, mivel ezekben az élelmiszerekben magasabb lehet a kadmiumszint. A dohányfüst egy másik jelentős expozíciós forrás, mivel a cigaretta kadmiumot tartalmaz, és a tüdőn keresztüli felszívódás különösen hatékony.
A kadmium mérgező hatásai elsősorban a veséket érintik, ahol visszafordíthatatlan károsodást és veseelégtelenséget okozhat. A hosszú távú expozíció csontdemineralizációhoz is vezet, ami csontritkulást és töréseket elősegít. Tanulmányok, mint például az 1990 és 1992 közötti Német Környezetvédelmi Felmérés (GerES II), kimutatták, hogy a vér és a vizelet kadmiumszintje magasabb volt a felnőtteknél Kelet-Németországban, mint Nyugat-Németországban, a korábbi ipari szennyezés miatt. A gyermekeknél a szintek általában alacsonyabbak voltak, bár regionális különbségeket is megfigyeltek. A HBM4EU tanulmány (2014–2020) újabb adatai megerősítik, hogy a kadmium expozíciója Németországban mérsékelt más európai országokhoz képest, de bizonyos csoportokban, például a dohányosoknál és a szennyezett területek lakosainál meghaladhatja a tolerálható heti 2,5 µg/testtömegkg bevitelt.
Intézkedések és kilátások
Németország az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépést tett a kadmiumszennyezés csökkentése terén. 2021-ben az EU szigorúbb maximális kadmiumszinteket vezetett be az olyan élelmiszerekben, mint a csokoládé és az anyatej-helyettesítő tápszerek, hogy megvédje a veszélyeztetett csoportokat, például a gyermekeket. Ezenkívül a Német Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) ösztönzi a mezőgazdaságban a mérséklő intézkedések fokozatos végrehajtását, például a kadmiumtartalmú műtrágyák használatának csökkentését. A szövetségi talajvédelmi rendelet (BBodSchV) határértékeket határoz meg a talajban lévő kadmiumra vonatkozóan a további felhalmozódás megakadályozása érdekében.
A szakértők azonban további erőfeszítéseket sürgetnek. „Nem szabad alábecsülni a kadmium hosszú távú felhalmozódását a talajban és az ezzel járó kockázatokat az élelmiszerláncra nézve” – figyelmeztet Dr. Jochen Flasbarth, a Német Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) korábbi elnöke. Az olyan innovatív megközelítések, mint a fitoremediáció, amelynek során a napraforgóhoz hasonló növények felszívják a kadmiumot a talajból, valamint az élelmiszerek, például a rizs fertőtlenítésére szolgáló mikrobiális módszerek egyre nagyobb jelentőséget kapnak.
A kihívást továbbra is a globális ellátási láncok nyomon követése jelenti a szennyezett anyagok behozatalának megakadályozása és a nyilvánosság tájékoztatása a kockázatokról. Míg Németországban a kadmiumszint csökken, a környezetvédelem, a közegészségügyi óvintézkedések és a nemzetközi együttműködés kombinációja továbbra is következetes fellépést igényel e tartós szennyező anyag veszélyeinek minimalizálása érdekében.
