Egy nemrégiben készült tanulmány, amelyet a Bécsi Egyetem hangkutatója, Christian T. Herbst és az Anglia Ruskin Egyetem kollégái vezettek, új ismereteket nyújt az újvilági majmok, az Amerikában őshonos főemlősök csoportjának hangképzési képességeiről: képesek az emberi jodlizáshoz hasonló frekvenciaugrást produkálni, de sokkal szélesebb frekvenciatartományt lefedve.
Míg az emberek kifejlesztették a beszéd képességét, legközelebbi rokonaink az állatvilágban – a nagy majmok és a majmok – nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Azonban speciális anatómiai struktúrákkal rendelkeznek a gégetükben, amelyeket az ember az evolúció során elvesztett: vékony, könnyű szövetmembránok, amelyek a hangszalagjaik felső szélén helyezkednek el. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy ezek a struktúrák hozzájárulnak az állatok hangadásának összetettségéhez, de pontos szerepük nagyrészt tisztázatlan maradt – egészen mostanáig, amikor egy nemzetközi kutatócsoport feltárta a funkciójukat.
Új kutatások azt mutatják, hogy ezek a membránok hirtelen frekvenciaeltolódásokat tesznek lehetővé, jelentősen kiterjesztve a majmok vokalizációjának tartományát és összetettségét. Módszerek kombinációjával, beleértve a nem invazív in vivo felvételeket, az ex vivo gégekísérleteket és a számítógépes modelleket, a kutatók két különböző típusú hangszalagrezgést azonosítottak . Az első típus, amely csak a hangszalagokat érinti, alacsony frekvenciájú hangokat produkál, hasonlóan az emberi fonációhoz. A második mód, amely a membránokat is érinti, sokkal magasabb frekvenciájú rezgéseket eredményez, ami drámai frekvenciaeltolódásokhoz vezet, hasonlóan az emberi jodlizáshoz. Bizonyos esetekben ezek az eltolódások több mint három oktávot átfognak – messze meghaladva az emberi képességeket, ahol a frekvenciaeltolódások jellemzően egyetlen oktávra korlátozódnak.
„Ez egy lenyűgöző példa arra, hogy a természet hogyan biztosítja az állatok hangképzésének gazdagítását, annak ellenére, hogy nyelvi képességeik hiányoznak. Ezen összetett hangminták létrejöttét elsősorban az állatok gégefőjének anatómiai fejlődése teszi lehetővé, és nem igényel komplex idegi szabályozást az agy részéről” – magyarázza Christian T. Herbst, a tanulmány vezető szerzője, a Bécsi Egyetem Viselkedési és Kognitív Biológiai Intézetéből.
Jacob D. Dunn, az Anglia Ruskin Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője hozzáteszi: „Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a majmok hogyan aknáznak ki egy új evolúciós tulajdonságot – a hangszalagokat –, amely lehetővé teszi számukra, hogy szélesebb körű hívásokat produkáljanak, beleértve ezeket az „ultra-jodli” hangokat is. Ez különösen fontos lehet a főemlősök számára, amelyek összetett társas életet élnek, és sokféleképpen kell kommunikálniuk.”
A tanulmány azt is sugallja, hogy bár a hangszalagok kiterjesztik a hangmagasság-tartományt, egyúttal a hang instabilitásához is vezetnek. „Tanulmányunk azt mutatja, hogy a hangszalagok kiterjesztik a majom hangmagasság-tartományát, de egyúttal destabilizálják is a hangját. Lehetséges, hogy az emberi evolúció során elvesztek, hogy elősegítsék a hangmagasság stabilitását az éneklés és a beszéd során” – magyarázza Tecumseh Fitch, a Bécsi Egyetem munkatársa, az emberi hang evolúciójának szakértője és a tanulmány társszerzője. Ez a kutatás, amelyet egy osztrák, nagy-britanniai, japán, svéd és bolíviai tudósokból álló nemzetközi csapat végzett, új perspektívákat kínál a hangképzési mechanizmusok evolúciójára és azok szerepére a főemlősök kommunikációjában.
A tanulmányban részt vevő tudósok a következő országokból származnak: Bécsi Egyetem, Viselkedés- és Kognitív Biológia Tanszék, Ausztria; Anglia Ruskin Egyetem, Cambridge, Egyesült Királyság; Ritsumeikan Egyetem, Gépészmérnöki Tanszék, Természettudományi és Technológiai Kar, Japán; Oszakai Egyetem, Bölcsészettudományi Doktori Iskola, Japán; KTH Királyi Műszaki Intézet, Villamosmérnöki és Számítástudományi Kar, Beszéd-, Zene- és Hallástudományi Tanszék, Stockholm, Svédország; valamint La Senda Verde Vadrezervátum, Bolívia.
Eredeti kiadvány
Christian T. Herbst, Isao T. Tokuda, Takeshi Nishimura, Sten Ternström, Vicky Ossio, Marcelo Levy, Tecumseh Fitch és Jacob C. Dunn. „Majomjódlizás” – az újvilági majmok hangképzésének frekvenciaugrásai nagymértékben meghaladják az emberi hangregiszter-átmeneteket. In Philosophical Transactions of the Royal Society B 380: 20240005.
DOI: 10.1098/rstb.2024.0005
Itt talál egy "jódlizási mintát" a tanulmányból. A jodlizást egy fehérhomlokú kapucinus majom végzi.
Olvassa el
A terhesség korai szakaszában a stressz felnőttkorban is befolyásolja az utódokat | Pugnalom
Csimpánzok: Genetikai adaptációk védenek a malária ellen | Pugnalom
