A férfiak és a nők vázizmai eltérően dolgozzák fel a glükózt és a zsírokat. A Tübingeni Egyetemi Kórház, a müncheni Helmholtz Intézet Cukorbetegség-kutató és Anyagcsere-betegségekkel foglalkozó intézete és a Német Cukorbetegség-kutató Központ (DZD) által végzett tanulmány elsőként végezte el ezen különbségek átfogó molekuláris elemzését. Az ilyen sajátosságok magyarázatot adhatnak arra, hogy az olyan anyagcsere-betegségek, mint a cukorbetegség, miért jelentkeznek eltérően nőknél és férfiaknál – és miért reagálnak eltérően a testmozgásra.
A vázizmok sokkal többet jelentenek, mint pusztán a mozgás „motorjai”: központi szerepet játszanak a glükózanyagcserében, és így a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is. Az inzulinfüggő glükózfelvétel körülbelül 85 százaléka az izmokban történik. Ez azt jelenti, hogy ha az izomsejtek kevésbé érzékenyek az inzulinra, például inzulinrezisztencia esetén, a glükóz kevésbé hatékonyan szívódik fel a vérből. A testmozgás kifejezetten ezt ellensúlyozza.
A nők és férfiak izomműködése közötti különbségeket azonban sokáig alábecsülték. Simon Dreher és Cora Weigert vezette kutatók most pontosan ezt a kérdést vizsgálták. 25 egészséges, de túlsúlyos, körülbelül 30 éves felnőtt (16 nő, 9 férfi) izombiopsziáját vizsgálták. A résztvevők korábban nem végeztek rendszeres fizikai aktivitást. Nyolc hét alatt hetente háromszor egyórás állóképességi edzést végeztek, amely 30 perc kerékpározásból és 30 perc futópadon végzett gyaloglásból állt.
Izommintákat vettek a program kezdete előtt, az első edzés után és a program végén. A legmodernebb molekuláris biológiai módszerekkel, beleértve az epigenom, transzkriptom és proteom elemzéseket, a csapat különböző szinteken vizsgálta a nemek közötti különbségeket.
Az eredmény: Már az első edzés is erősebb stresszreakciót váltott ki molekuláris szinten a férfiaknál, ami a stresszgének fokozott aktiválódásában és a mioglobin izomfehérje szintjének emelkedésében nyilvánult meg a vérben. Továbbá a férfi izmok az úgynevezett gyors összehúzódású rostok kifejezett mintázatát mutatták, amelyek rövid távú, intenzív megterhelésre vannak tervezve, és elsősorban a glükózt használják energiaforrásként.
A nők szervezetében szignifikánsan magasabb volt a zsírsavak felvételéért és tárolásáért felelős fehérjék szintje, ami hatékonyabb zsírhasznosításra utal. Nyolc hét rendszeres állóképességi edzés után mindkét nem izmai alkalmazkodtak, és az izomrost-specifikus különbségek csökkentek. Ezzel egyidejűleg mind a nők, mind a férfiak szervezetében megnőtt a glükóz és a zsír mitokondriumokban, a "sejtek erőműveiben" történő hasznosulását elősegítő fehérjék szintje.
„Ezek az alkalmazkodások az anyagcsere-teljesítmény általános javulását jelzik, ami segíthet csökkenteni a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát” – mondja Weigert. „Új eredményeink a jövőben hozzájárulhatnak az egyéni cukorbetegség kockázatának jobb előrejelzéséhez, valamint a testmozgásterápiás ajánlások nőkre és férfiakra szabottabb testmozgásához.”
Mi a következő lépés? A tudósok most azt szeretnék megvizsgálni, hogy milyen szerepet játszanak a nemi hormonok, például az ösztrogén és a tesztoszteron ezekben a különbségekben – és hogy az időskori hormonális változások hogyan befolyásolják az anyagcsere-betegségek kockázatát.
Olvassa el
Étvágy egyre többre: Már néhány csokoládétábla is megváltoztatja az agyat | Pugnalom
Metatanulmány bizonyítja először: Kevesebb rák a környezetbarát étrenddel | Pugnalom
