A lyoni Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetek, a Marc Jeannerod Kognitív Idegtudományi Központ (CNRS/Claude Bernard Lyon 1) és az Idegtudományi Kutatóközpont (CNRS/Inserm/Claude Bernard Lyon 1) kutatócsoportja több ezer szabadon élő csimpánz hangadását rögzítette az elefántcsontparti Taï Nemzeti Parkban, és megvizsgálták azokat a szabályokat, amelyek alapján a jelentések megváltoznak, amikor a hívásokat két hívás kombinációjává kombinálják.
Az ember az egyetlen faj a Földön, amely nyelvet használ. Ezt úgy teszi, hogy a hangokat szavakká, a szavakat pedig mondatokká kombinálja, végtelen számú jelentést hozva létre. Ez a folyamat nyelvi szabályokon alapul, amelyek meghatározzák, hogy a hangok jelentését hogyan értjük a különböző mondatszerkezetekben. Például a "majom" szó más szavakkal kombinálható, hogy összetett mondatokat alkossunk, jelentést adva hozzá: "A majom eszik", vagy hogy kibővítsünk egy jelentést: "nagy majom", vagy hogy nem összetett idiomatikus mondatokat alkossunk, amelyek teljesen új jelentést hoznak létre: "majomszerűnek lenni". A nyelv lényeges része a szintaxis, amely meghatározza, hogy a szavak sorrendje hogyan befolyásolja a jelentést, pl. hogyan különböző jelentésűek a "majomszerűnek lenni" és a "majomszerű" szavak.
Alapvető kutatási kérdés, hogy honnan ered ez a rendkívüli nyelvi képesség . Az emberi nyelv evolúciós eredetének feltárására gyakran alkalmaznak összehasonlító megközelítést, összehasonlítva más állatok, különösen a főemlősök hangadását az emberekével. Az emberekkel ellentétben más főemlősök általában egyetlen hívást (ún. „hívástípusokat”) használnak, és bár egyes fajok kombinálják az egyetlen hívást, fajonként csak néhány kombináció létezik, amelyeket többnyire a fajtársaik ragadozók elleni figyelmeztetésére használnak. Ez arra utal, hogy kommunikációs rendszereik túl korlátozottak lehetnek ahhoz, hogy az emberi nyelv komplex, nyitott kombinációs rendszerének előfutárainak tekintsük őket. Az is lehet azonban, hogy egyszerűen még nincs teljes képünk legközelebbi élő rokonaink nyelvi képességeiről, különösen arról, hogy hogyan használhatják a híváskombinációkat jelentésrepertoárjuk jelentős bővítésére.
A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai és Kognitív és Agytudományi Intézetek, valamint a lyoni Marc Jeannerod Kognitív Idegtudományi Központ (CNRS/Claude Bernard Lyon 1) és Idegtudományi Kutatóközpont (CNRS/Inserm/Claude Bernard Lyon 1) kutatói több ezer hangadást rögzítettek három vadon élő csimpánzcsoporttól az elefántcsontparti Taï Nemzeti Parkban. Azt vizsgálták, hogyan változik a tizenkét különböző csimpánzhívás jelentése, ha párokká alakítják őket.
„Az új vagy összetett jelentések létrehozása szavak kombinációjával az emberi nyelv meghatározó jellemzője. Az emberi nyelv eredetének megfejtéséhez ezért fontos megvizsgálni, hogy legközelebbi élő rokonaink, a csimpánzok és a bonobók rendelkeznek-e hasonló képességgel” – mondja Catherine Crockford, a tanulmány vezető szerzője. „A csimpánzok hangadásainak több éven át tartó rögzítése természetes környezetükben kulcsfontosságú kommunikációs képességeik teljes skálájának dokumentálásához. Ez azonban egyre nehezebbé válik az emberek által a csimpánzpopulációkra leselkedő egyre növekvő fenyegetés miatt” – mondja Roman Wittig, a tanulmány társszerzője és a Taï Csimpánz Projekt igazgatója.
A tanulmány négy olyan módot ír le, ahogyan a csimpánzok megváltoztatják a jelentést, amikor egyetlen hívásukat 16 különböző híváspárrá kombinálják – hasonlóan az emberi nyelv alapvető nyelvi elveihez. A csimpánzok jelentéskiegészítő (pl. A = táplálék, B = pihenés, AB = táplálék + pihenés) és jelentésspecifikus (pl. A = táplálék vagy mozgás, B = agresszió, AB = mozgás) kombinációkat is használtak. Használtak olyan nem összetett idiomatikus kombinációkat is, amelyek teljesen új jelentéseket hoztak létre (pl. A = pihenés, B = hovatartozás, AB = fészeképítés). Döntő fontosságú, hogy a korábbi tanulmányokkal ellentétben, amelyek a híváskombinációkat többnyire korlátozott kontextusokban, például ragadozókkal való találkozásokban írták le, a jelen tanulmányban szereplő csimpánzok kibővítették hívásaik szemantikai repertoárját azáltal, hogy egyetlen hívásaik nagy részét a híváskombinációk széles skálájába kombinálták, és azokat a kontextusok széles skáláján használták.
„Eredményeink egy rendkívül generatív, az állatvilágban példátlan vokális kommunikációs rendszerre utalnak, és megerősítik a bonobókon végzett legújabb kutatásokat, miszerint az összetett kombinatív képességek már az emberek és e két majomfaj közös őseiben is jelen voltak” – mondja Cédric Girard-Buttoz, a tanulmány vezető szerzője. Hozzáteszi: „Ez megváltoztatja a múlt század nézetét, amely a majmok kommunikációját statikusnak és érzelmi állapotokhoz kötöttnek tekintette, és ezért feltételezte, hogy az semmit sem árulhat el a nyelv evolúciójáról. Ehelyett most egyértelmű bizonyítékokat látunk arra, hogy a repertoárban szereplő legtöbb hívástípus változhat vagy kiterjesztheti jelentését, ha más hívástípusokkal kombinálják. Ennek a rendszernek a komplexitása arra utal, hogy a hominidák kommunikációja valóban egyedi – hogy a komplex kommunikáció már létezett az utolsó közös ősünknél, amelyet a legközelebbi élő rokonainkkal osztottunk meg –, vagy arra, hogy alábecsültük a kommunikáció összetettségét más állatoknál is, ami további kutatásokat igényel.”
Eredeti kiadvány
Cédric Girard-Buttoz, Christof Neumann, Tatiana Bortolato, Emiliano Zaccarella, Angela D. Friederici, Roman M. Wittig, Catherine Crockford
A csimpánzhívás-kombinációk sokoldalú használata elősegíti a jelentésbővülést
Tudományos Előrelépések, 09. május 2025.
Olvassa el
Vörös riasztás: 25 főemlősfajt fenyeget a kihalás | Pugnalom
Meglepő felfedezés: Majmok tudnak jodlizni | Pugnalom
